Mindenki meg tud változni... /Changjo/

"A szerelemben áldozatokat kell hozni. Azt, hogy félre tudod-e söpörni a büszkeséged, vagy akárcsak a makacsságod a másik érdekében... már te döntöd el. "

/Nirva/                             

-Édes! Gyere, nemsokára kezdődik a film! -kiáltott be a konyhába Changjo. 

-Sietek! -szaladtam ki egy-egy bögre forrócsokival a nappaliba és leültem mellé. Kezébe adtam az agyag edényt, majd köszönetképpen egy puszi csattant arcomon. Mosolyogva összenéztünk, majd egyszerre kortyoltunk bele a forró italba. 

-Édes... -szól a reklám közben bizonytalanul. 

-Hmm? -fordítottam felé fejem kíváncsian. 

-A haverokkal megbeszéltük, hogy elmegyünk egy buliba holnap... Chunji legénybúcsúja lesz. Tudod. A gyerekkori haverom. 

-Igen, ismerem. -bólintottam aprót. -És hova mennétek? -fordítottam fejem újra a TV felé. 

-Hááát... -vakarta meg tarkóját zavartan. -Tudod...

-Ugye nem?! -kaptam rá tekintetem. Homlokom összeráncoltam, hisz tudtam a választ. 

-De ez lesz az utolsó... -magyarázkodott. 

-Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük. A minap is veled volt tele az összes hírlap. -tettem le a bögrém a kis asztalra. -Ha elmész, én végleg itt hagylak. A múltkor is ezért költöztem haza. -álltam fel mérgesen. 

-Kérlek, ne menj! -fogta meg csuklóm. -Nem megyek el. -húzott vissza magához és átkarolt. 

-Nem azt mondtam, hogy ne menj. -döntöttem fejem mellkasára. -Csak azt, hogy oda ne menjetek. Hisz a múltkor is mit csináltak... Az italodba kevertek valamit és egy hétig ki voltál ütve. Ez azon a helyen rendszeres. Csak azt nem értem, miért nem záratták már be. 

-Tudom. -simogatta a hátam. -De a fiúk máshova nem akarnak menni. 

-Sajnálom, hogy ilyen vagyok... de féltelek. -bújtam hozzá még jobban. 

-Tudom. Ezért szeretlek ennyire. -mosolyodott el. 

A film elkezdődött, mi pedig nem ejtettünk több szót erről a témáról. 

Művésznevén Nirva, polgári nevén JongHyun, becézve Changjo, az egyik legrosszabb hírű idol volt Koreában. Egyik buliból a másikba ugrott, botrányos partiképekkel és kiesett hetekkel, hónapokkal. Ez ment egészen addig, míg egy kisebb dedikálásra sor nem került. 

Rajongótábora lassacskán egyre több embert vesztett a meggondolatlan fiatal ficsúr nem létező magánélete miatt. A régen telt házas koncertekből pár ember lett, a dedikálásokon is alig jelentek meg. 

Az előbb említett dedikáláson megesett a lehetetlen. Egy rögtönzött program volt ez, melyre az emberek csak úgy odamehettek kedvük szerint. Pontos számadatot tudok mondani a jelenlévő rajongókról. 

Egyedül én mentem el rá. 

A felnőtteket nem érdekelte a mának élő, önpusztító életmódot folytató kisfiú, a fiatalokat pedig a szülei tiltották tőle. Mi így ismerkedtünk meg. 

Ennek már egy éve. 

Az első félévben még tűrtem, hogy minden külön töltött éjszaka után az újságokból tudok meg mindent ha nem tőle, de a második félévben már erősen megelégeltem. Egy alkalommal addig fajult, hogy hazaköltöztem a szüleimhez. 

Persze mint egy tündérmesében, Changjo utánam jött és azt ígérte, megváltozik. 

Azóta betartja az ígéreteit. Ha menni akar valahova, megkérdez és hallgat rám. Azt érzem, hogy valóban szeret. Szívből, igazán... 

Mióta velem van, a rajongói kezdenek újra visszatérni, és már jókat is hallani róla a hírekben. 

-Na? Az asszony nem enged? Bánhatod öcskös! A világ legjobb buliját hagyod ki! De ha neked így jó, akkor éld az életed unalmasan. -hallgatjuk másnap este az üzenetrögzítőnket, mikor visszaértünk a randinkról. -Ha igazán szeretne, elfogadna olyannak amilyen vagy. -beszél még mindig Chunji, mire Changjo idegesen felkapja a kagylót és beleordít. 

-Ti szerencsétlen barmok! Ő igenis szeret! Hogy honnan tudom? Ő rám gondol, és nem a pénzemre nem úgy mint a te menyasszonyod. Ő az angyalom, aki vigyáz rám. Pusztítsd csak magad.. Rám még szükségük lesz a gyerekeinknek. -csapta le idegesen a telefont. Hatalmas szemekkel ültem előtte a kanapén, és azt néztem, ahogyan liheg az idegességtől. Még sosem láttam ennyire kiborulni. Úgy ordított, hogy azt még a hallássérültek is tisztán hallanák. 

Mellé léptem, átkaroltam nyakát, és összeérintettem orrunkat. 

-Nyugodj le. -mondtam neki, hiszen ez általában hatásos. -Tudod, hogy csak azért mondta, hogy idegesítsen. Ne törődj vele. Te jó ember vagy. Viszont az utolsó mondatodon meglepődtem. -arcára hirtelen egy mosoly költözött, majd elnevettük magunkat. 

-Én sem tudom, hogy miért mondtam. Csak az jött, amit gondoltam. -karolta át derekam. -Annyira örülök, hogy vagy nekem. -szorított egyre jobban. 

-Ha ennyire szorítasz, nem leszek sokáig. -kapkodtam levegő után. 

-Jaj, bocsánat. Elragadtattam magam. -nevetett. 

Másnap mint vártuk, az újsággal együtt behívót kaptunk a kórházba. Chunji és a többi fiú teljes kómában feküdtek. A fiú ágya mellett ülve, Changjo féltő arcát nézve én mégis örültem. 

Örültem, hogy nem JongHyun fekszik előttem. 

Amiket tegnap a telefonba mondott Chunji, eléggé megviseltek lelkileg, ha nem is mondtam... most mégis sajnáltam. 

- ChanHee. -kezdtem beszélni a szoborrá vált testhez. - Remélem hallasz. Az orvos azt mondta, hogy megérted amit mondunk. Én vagyok Changjo haszonleső barátnője, aki nem engedte el veletek tegnap a buliba. Én tudtam, hogy mi fog történni, és őszinte leszek... Örülök, hogy nem ment veletek. Ha ő is így feküdne itt mint ti, nem élném túl. Látod... a te menyasszonyod még be sem jött. Sajnálom, hogy azt mondom.. De azon neked kéne elgondolkodnod, hogy melyikünk a haszonleső. Tudom, hogy önzőség így beolvasni neked, ilyen állapotban. De nem tudok parancsolni magamnak. Minden esetre remélem minél hamarabb felépültök, és ha ez megtörténik, szeretettel várunk titeket megünnepelni azt. Kérlek, ezentúl vigyázz magadra. -fejeztem be beszédem, ami kissé nyersre sikerült. 

-Chunji. -szólt hozzá ezúttal Changjo. - Tudom, hogy te sosem szeretted azokat a nőket akik felmerik vállalni a saját véleményüket. De ő pont ilyen mint hallottad, és én így szeretem. Sajnálom, hogy te nem találtad meg azt a személyt aki mellett tényleg elkötelezheted magad, hiszen szívből szeret. Az esküvőtök két nap múlva lesz. Ha nem tudsz felébredni addig, biztos vagyok benne, hogy a sors döntött így. Nem engedi, hogy egy olyan nőt vegyél el, aki nem rád figyel. Kérlek ne haragudj ránk, amiért ilyet mondtunk. De ez a kötelességem, hiszen még mindig a legjobb barátomnak tartalak. Remélem te is megtalálod egyszer a tökéletes nőt. Vagy NohRi válik azzá. Ahogy történik. Minden esetre épülj fel gyorsan, és látogass meg minket. Most megyünk. -állt föl Changjo és kiment. 

A napok teltek és Chunji lassan magához tért. Az esküvőt lefújták aminek a családja nem örült, de végül beletörődtek. Még nem volt alkalmunk meglátogatni, így éppen hozzá készültünk, mikor JongHyun bekiáltott hozzám.

-Édes!

-Igen? -vasaltam tovább az ingét. 

-Valaki jött... -letettem a vasalót, az ingét pedig fölraktam egy vállfára. Lassan kisétáltam, majd szemeim hatalmasra kerekedtek. 

Chunji állt a nappalink közepén egy csokor virággal. 

-Szia. -mosolygott aranyosan. 

-Szia. -léptem oda hozzájuk. 

-Ezt neked hoztam köszönetképp. 

-Mit köszönsz meg? -bámultam a virágokra meglepetten. 

-Azt, hogy észhez térítettél. Teljesen igazad volt, belátom. Remélem egyszer én is találok egy olyan nőt mint te. -nyomta a kezembe a csokrot. 

-Ez kedves tőled. -pirultam el kissé. 

-Te pedig vigyázz rá! Ritka az ilyen. -kacsintott barátjára. -De mennem kell. Még a szüleimet is megakartam látogatni. Még beszélünk és összehozunk egy találkozót! -integetett, majd Changjoval együtt a bejárati ajtóhoz sétáltak. 

Boldogan méregettem az imént kapott gyönyörű virágokat, majd szemem lassan levándorolt az asztalon fekvő újságra, ahol Changjo virított. 

" Nirva, a fiatal énekes megkomolyodott. Zűrös életét lecserélte egy csendesebb, szerelemmel teli élettre. A minap készített interjúban így mesélt róla:  Életem legszebb napja volt mikor megismertem. Ő az én őrangyalom, aki megmentett a pokol tüzétől. Miatta lettem ilyen, amilyen most vagyok. Köszönettel tartozom neki. És hogy mi a titkunk? Nincsenek titkaink. Ennyi az egész. A szerelemben áldozatokat kell hozni. Azt, hogy félre tudod-e söpörni a büszkeséged, vagy akárcsak a makacsságod a másik érdekében... már te döntöd el. "

~Hiszen mindenki meg tud változni, ha van kiért.

~~~~~~~~~~~~

Kedves Karolina! ^^
Meglepett, hogy te is kértél tőlem egy one shotot, de nagyon örültem neki :D 

Remélem neked is tetszett, és nem lett nagyon gáz.. ><
Köszönöm, hogy neked is írhattam :3