A Nap fényesen sütött. Tisztán éreztem a becsukott szemeimen keresztül is. Meleg sugarai körbetáncolták testemet, mi életre kelt érintésétől. Nagyot szippantok a friss, hegyi levegőből, majd kiengedem. A fenyvesek ismerős, kellemes illata és a kissé csípős, kora reggeli időjárás ma nekem kedvez. Lassan nyitom fel pilláimat, majd megigazítom nyakam körül a meleg sálat. Szemeimet végigfuttatom a végtelenbe nyúló messzeségen, mit innen a magasból látok. A teraszon ülve, egy bögre gőzölgő, forró teával mellettem és a gitárommal a kezemben merengek percekig. Végül kissé felhúzom kabátujjamat, hogy csuklóm szabadon mozoghasson, majd megragadom az öreg hölgyet és pengetni kezdem. Messze száll a lágy dallam, de sokak füléig nem jut el. Hangom félve eresztem ki, majd egyre bátrabban éneklem a sorokat.
Az ég kékje összefolyik a tenger kékjével, a magas fák gyökerei egyé válnak a földdel. Akárcsak én a zenével.
Hiszen minden kedvenc dal mögött, egy kimondatlan történet van.
Senki sem tudhatja, hogy a hangokat írva, mire gondolt a szerző. Éppen ezért olyan csodálatos. Éppen ezért olyan titokzatos...
Egyetlen lélek tudhatná azt is, hogy az én dalaim mögött milyen érzelmek vannak. Egyszer... talán észre is veszi a hatalmát. Azt az erőt, melyet észrevétlenül felettem gyakorolt. Talán ő nincs tisztában ezzel. Én viszont annál inkább.
Négy éve szeretem és három éve vesztettem el. A szívemben tomboló jégkorszak akkor kezdődött. De tíz hete rá találtam. És 10 perce hagyott el...
Hiába titkolnék bármit is. Az érzéseim a szememben tisztán láthatóak. Habár könnyeket nem tudok ejteni, belül annál erősebben marcangol a tudat.
A külső csak egy üres boríték, mely elrejti a belsőt, a levelet a kíváncsiskodó tekintetek elől.
Talán itt az ideje, hogy a levelet kivegyem a borítékból és elolvassam. Vajon ha magamban tisztázok mindent... könnyebb lesz elfelejteni?
Tudom, hogy felejteni nem tudok. De talán túllépni rajta igen. Mégis...
Nap mint nap utána érdeklődöm. A régi képeinket újra felkutatom, majd elrejtem. Akaratlanul is az ő bűvkörében ragadtam. Magamat kínzom napokig, hogy pár pillanatra boldog legyek.
Hiszen rá kell jöjjek...
... Én még mindig szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése